A jó zenéhez hasonlóan egy jó szakácskönyvnek is minden alkalommal, amikor kinyitja, jutalomként kell szolgálnia. Vegyük például Harold McGee On Food and Cooking című könyvét. Minden egyes alkalommal, amikor átlapozom a könyv lapjait, felfedezek valamit, amit első alkalommal teljesen figyelmen kívül hagytam.
Példának okáért: az 503. oldalon a diófélék főzéséről szóló részben megemlíti, hogy "mikrohullámú sütőben is meg lehet őket sütni". Nos, ezt a technikát már láttam itt-ott (legutóbb az Ideas in Food oldalon), de sosem vettem túl komolyan. A dióféléket a régi módon sütöttem: vagy a kenyérpirítóban, vagy serpenyőben. De mindkét hagyományos módszernek megvannak a maga hátrányai.
A sütő előmelegítése hosszú időt vesz igénybe - még a kenyérpirítóban is 15 percig vagy tovább tarthat, amíg a diófélék a kamrából tökéletesen megpirulnak. Egy igazi sütőben ez az idő még magasabbra ugrik. A serpenyő gyorsabb, de sokkal több figyelmet is igényel, szinte állandóan kevergetni és dobálni kell, ha el akarjuk kerülni, hogy a dió olyan legyen, mint a fentiek: foltokban nyers, máshol pedig szinte fekete.
A mikrohullámú sütő viszont gyorsan, hatékonyan és egyenletesen melegít minden irányból, és az olyan apró tárgyakat, mint a diófélék, kívülről és belülről lényegében ugyanabban az ütemben tudja megsütni.
Egy kis tesztelés után rájöttem egy dologra: a mikrohullámú sütőben való pirítás működik, de nem olyan jó, mint a sütőben való pirítás. Bár a dió megtelik a konyhában diós, pirított aromával, egyszerűen nem barnul meg annyira, és nem fejlődik ki annyi íz.
A probléma az, hogy hozzászoktunk ahhoz, hogy a kívülről alaposabban megpirított dióféléket kóstoljuk, mint a belsejüket, mivel mind a sütő, mind a serpenyő gyorsabban megsüti a külsejüket, mint a belsejüket.
A megoldás? Segítsünk egy kicsit a külsején, ha a nyers diót egy kis olajban megforgatjuk, mielőtt tányérra tesszük. Én fél teáskanál semleges növényi vagy repceolajat adok egy csésze dióhoz, mielőtt egy rétegben szétterítem egy mikrohullámú sütőre alkalmas tányéron. A diót egyperces időközönként mikrohullámú sütőben, közben megkeverve, amíg egyenletesen megpirul és aranyszínűvé válik. A dió mennyiségétől függően, amivel dolgozik, ez körülbelül három és nyolc perc között van, és az eredmény egyenletesebb és jobb ízű, mint bármi, amit serpenyőben vagy kenyérpirítóban kaphat.
