Tisztelgünk annak, aki először kitalálta, hogy az egész reggelit egyetlen nagy lisztes tortillába tömje (ha kíváncsiak lennének, az új-mexikói Tia Sophia étteremnek köszönhetjük, amely az 1970-es években felvette az étlapjára a "reggeli burritót"). Ezzel az egyetlen kreatív újítással egy egész reggeli étkezés fogyasztható egyetlen kézzel, akár útközben is - bár legyünk őszinték, egy jó burrito valószínűleg elég nagy rendetlenséget okoz ahhoz, hogy kevésbé legyen hordozható, mint egy átlagos reggeli szendvics.
A válasz nem az összetevők egy meghatározott csoportja, mivel a reggeli burrito végtelenül változatos (és annak is kell lennie!). A tojás gyakori, általában rántottát, és a legtöbben valamilyen keményítőt, olvasztott sajtot, egy kis húst és fűszerek bőséges választékát várják el; a mexikói vagy tex-mex alapanyagok és ízek irányába való bólintás tipikus, de nem feltétlenül szükséges. Végső soron azonban bármelyik összetevő megváltoztatható vagy elhagyható.
A jó reggeli burrito elkészítéséhez ezeknek az összetevőknek valamilyen kombinációját kell összeállítani úgy, hogy szinte minden falatba kerüljön belőlük egy kevés, miközben maximalizáljuk a nedvességet, de elkerüljük a vizesedést, ami kellemetlenül átázottá tenné a burritót.
Ennek a receptnek az esetében ezt úgy érjük el, hogy a tejfölt, a guacamolét, a burgonya hash-t, a bacont és a rántottát olvasztott cheddarral rétegezzük úgy, hogy a burrito teljes hosszában tartalmazzon mindegyikből egy keveset. Ez egy elég klasszikus reggeli burrito formájában, a fűszerek pedig délnyugati hangulatot kölcsönöznek.
Az összetevők rétegezésének sajátos módjától eltekintve van néhány kulcsfontosságú technika. Először is, elősózzuk a tojásokat, ami, mint már korábban bemutattuk, sokkal zsengébb eredményt eredményez. Amíg a burgonya fő, addig a tojások pihennek, ami éppen elég idő ahhoz, hogy a só a tojásfehérjékre varázsolja őket.
A burgonya esetében eközben szakítunk a szokásos hasis módszerrel, amely szerint a burgonyát savanyított vízben kell megfőzni. Az ecet hozzáadása a főzővízhez a burgonya főzésekor segít a burgonyakockák szilárdságának növelésében, maximalizálja a ropogósságot, és biztosítja, hogy később a serpenyőben ropogósra sütve különálló darabok maradjanak. Ez nagyszerű, ha a hash-t tányéron tálaljuk más reggeliételek mellé, de kevésbé kívánatos burrito formájában, ahol valóban szeretnénk, ha megpuhulna - az ultraropogós, egyedi burgonyadarabokból álló csomós töltelék helyett aranyszínű és ropogós hash-t kapunk, amely beleolvad a többi összetevőbe.
Végül a szalonnát ropogósra sütjük, így könnyebb lesz darabokra törni. Ezek a darabok azért fontosak, mert megakadályozzák a rettegett "húzás" esetét, amikor beleharapsz egy burritóba vagy szendvicsbe, és véletlenül kihúzod a tölteléket egy makacs húscsíkkal együtt.
